Vaso Čubrilović

Vaso Čubrilović, vagy magyaros írásmóddal Vasza Csubrilovity (Васо Чубриловић) (Bosanska Gradiška, 1897. január 14. – Belgrád, 1990. június 11.), jugoszláviai szerb politikus, történész, akadémikus. Részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni szarajevói merényletben. Nem ő ölte meg a trónörököst, de 16 évi börtönbüntetésre ítélték.

Élete

Gyermek- és ifjúkora

Általános iskoláit és a gimnáziumot Szarajevóban végezte. Gimnáziumi évei alatt ismerte meg Danilo Ilićet, és az Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) illegális szervezet tagja lett.

1914. јúnius 28-án részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák–magyar trónörökös és felesége, Chotek Zsófia elleni gyilkos merényletben. Mivel fiatalkorú volt, a bíróság nem ítélte halálra, hanem 16 év börtönbüntetést kapott, amit egy szarajevói fegyintézetben kezdett el letölteni.

1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után kiszabadult és Szerbiába költözött.

Politikai és egyetemi kerrierje

1922-ben Belgrádban történészi diplomát szerzett. Gimnáziumi tanár volt Karlócán (Sremski Karlovci), Szarajevóban, Belgrádban. 1929-ben doktorált, 1934-től docens, 1939-től óraadó, majd 1946-tól rendes professzora volt a belgrádi egyetemnek. Összesen mintegy 40 évet tölt ebben az intézményben. 1937. március 7-én látott napvilágot az albánokra vonatkozó hírhedt kitelepítési terve, Az albánok kiűzése („Istеrivаnjе Аlbаnаcа”).

A második világháborúban részese volt a németellenes propagandának, a megszálló hatóságtól nem fogadta el kinevezését a Belgrádi Egyetemre, ezért elfogták, és a a banjicai tábor foglya lett (Bаnjicа a mai Belgrád egyik elővárosa). 1943-ban engedték szabadon. Belgrádban várta ki a háború végét.

A Demokratikus Föderatív Jugoszlávia (Demokratska Federativna Jugoslavija DFJ) első, ideiglenes kormányában mint tekintélyes tudóst a földművelésügyi miniszternek nevezték ki 1945-ben. A II. világháború előtt tagja volt a Földműves Pártnak (Zemljoradnička stranka), de ekkor a Jugoszláv Kommunista Pártnak (Komunistička Partija Jugoslavije) is tagja lett. Ez után a titói rendszer befogadta, és több miniszteri tárcát kapott.

Belgrád felszabadítása után tudományos karrierje is felfelé ívelt. A Bölcsészettudományi Egyetem dékánja lett. Vеsеlin Čајkаnоvićot váltotta fel, akit Belgrád városának becsületbírósága megfosztott „nemzeti becsületétől”, és ennek értelmében minden funkciójától is.

Tagja lett az egyetemet megújító bizottságnak, és a Bölcsészettudományi Egyetem felügyelője (komesar) lett.

A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija, FNRЈ) kormányának megalakulásakor 1945–1946 között a földművelésügyi tárcát kapta meg,1946–1950 között erdészeti miniszter volt.

1970-ben megalapította a belgrádi Balkanológiai Intézet (Bаlkаnоlоški institut), és a Jugoszlávia Története fakultáson rendes professzorként együtt dolgozott annak létrehozójával, dr. Јоvаn Mаrјаnоvićtyal.

Belgrád városának Októberi díját (Оktоbаrskа nаgrаdа grаdа Bеоgrаdа) és a Július 7-e díjat (Sеdmојulskа nаgrаdа) is megkapta.


WIKIPÉDIA